A 2024-es Ironman Világbajnokság margójára

Mi a közös Kristian Blummenfelt, Sam Laidlow és Lional Sanders triatlonistákban azon kívül, hogy klasszis sportolók.

Mindhárman súlyos problémákkal küzdöttek a három nappal ezelőtti Hawaii Ironman világbajnokságon. Háromból ketten fixen, a harmadik pedig őket másolva a versenyen (is) a híres Maurten frissítőmárkát használták, mely hangsúlyozza, hogy óránként akár 90g szénhidrátot is képes a szervezetünk feldolgozni intenzív sportolás közben.

Kristian Blumenfelt 8-szor dobta ki a rókát a biciklin, Sam Laidlow szemmel láthatóan puffadt hassal tántorgott be a célba.

Aki pedig könnyedén futva megnyerte a versenyt az az a Patrick Lange, aki már a 2018-as győzelme után is említette, hogy kizárólag folyékony frissítéssel ment végig Konán. 

Óránként 80-100 gr szénhidrát beviteléhez verseny közben egyszerűen képtelenség olyan mennyiségű vizet elfogyasztani, hogy megfelelő koncentráció (~sűrűség) alakuljon ki a gyomorban ahhoz, hogy a frissítő tovább haladjon a vékonybélbe, és onnan fel is szívódjon, azaz bejusson a szervezetbe. Az igencsak erős úszás, majd az extrém hőség, magas páratartalom és fokozott intenzitás miatt a dehidratáció komoly veszélyt jelent már a verseny első szakaszában is. Ami végleg megpecsételte – az egyébként igen magas szinten felkészült – élsportolók sorsát: a gyomorba juttatott rengeteg szénhidrát molekulához a saját szervezetükből áramlott a víz, alattomosan és észrevétlenül dehidratálva őket. A hőháztartásuk összeomlott, a testük vízi útjai szinte járhatatlanokká váltak, sem az energiát adó tápanyagok, sem az elektrolitok, sem az információ nem tudott már a magas szintű sportteljesítményhez szükséges tempóban áramlani.

Még nagy nevű frissítőgyártók varázs-szavai és hókuszpókjai sem tudják a fizika, a kémia és az élettan kegyetlenül egzakt törvényeit felülírni. 80-100 gr szénhidrát bizony rengeteg molekulát jelent, amit megfelelő – lehetőleg hipotóniás – oldattá alakításához elfogyaszthatatlan mennyiségű vízre van szükség.

Azért is furcsa ez a 80-100 gr szénhidrát protokoll az esetükben, mert pár nappal a verseny előtti posztjukból az is kiderült, hogy a helyszínen, purgatóriumi körülmények között végzett résztávos edzés (8-10 x 1000m 3:00-3:15 tempó, kb. 2p pihi) során igen alacsony laktát-szintet mértek, ami azt jelenti, hogy az aerob energiaképző rendszerük több mint kiváló, tehát még magas intenzitás mellett is elsősorban zsírt égetnek, és a szírégetés fenntartásához elég kis mennyiségű szénhidrát. A szuperedzettségük pedig garancia arra is, hogy a glikogénraktáraik kapacitásait is a maximálisra fejlesztették. Tehát a földönkívüli élsportolóknak azért nem kell ilyen döbbenetes mennyiségű szénhidrát, mert ők magas intenzitás mellet is zsírt égetnek, az amatőröknek pedig azért nem, mert ők pedig alacsony intenzitással teljesítik a többórás erőpróbákat.